A 24 és a 35 milliméteres testvéreihez hasonlóan ez a 20-as is egy autofókuszmotorral ellátott, kisebb méretű objektív. A fém bajonett a jó minőségű, műanyagból kialakított tubust zárja; az elektronikus fókuszgyűrű itt is csillapított, megfelelően széles, és gumibevonatának köszönhetően nem csúszós. A Tamron ezen optikája a lehető legegyszerűbb felépítésű, ami nem csak külsején (AF/MF átváltó sincs rajta), hanem optikai formuláján is meglátszik: a 24 mm-es testvéréhez hasonlóan itt is összesen tíz lencsetagot találunk, amit a mérnökök kilenc csoportba rendezve helyeztek el a tubusban. Az F050 kódjelű objektív egyszerűsége azonban ne tévesszen meg senkit, tervezésekor nem spórolták ki belőle a kiváló képminőséghez elengedhetetlen elemeket: megtalálható benne LD (alacsony szórású), valamint GM („Glass Moulded Aspherical”, avagy üvegből öntött aszférikus) lencsetag egyaránt, ráadásul a Tamron híres BBAR (Broad-Band Anti-Reflection) tükröződésgátló lencsebevonatát sem hagyták ki az egyenletből (ennek jótékony hatását majd később látni is fogjuk).

Mivel – ha nem tévedek – a Sony nem titkolja el az E-bajonett specifikációit, ezért idegen gyártók is könnyűszerrel rajzolhatnak rá olyan objektívet, ami teljesen úgy viselkedik, mintha eleve a Sony tervezte volna. Ennek az egyik hatalmas előnye az, hogy hibátlanul működik az összes funkció, mint például az AF, a képstabilizátor, vagy a különféle, vázon belüli képjavító profil. A Tamron 20 mm F2.8 Di III OSD a másik két testvérmodellel azonosan legfeljebb 1:2 arányú nagyításra képes, ezért a legkisebb tárgytávja csekély 11 cm. Az F2.8-ról induló, 7 db lamellából álló írisz F22-ig szűkíthető. A 67 mm-es szűrőmenet átmérőhöz 220 grammos tömeg, és 73 x 64 mm-es terjedelem társul. Ez azt jelenti, hogy a 20-as is pont akkora, mint a 24-es, vagy a 35-ös Tamron.

A Tamron 20 mm F2.8 Di III OSD esetében is mélyen süllyesztett a frontlencse, ami segít abban, hogy makrózáskor ne ütközzön neki az elülső üvegtag a témának – bő 94 fokos látómezőnél, ha épp a váz keresőjébe vagyunk belebújva, ez egyáltalán nem lenne ritka eset! Fókuszáláskor a frontlencse tengelyirányú mozgást végez, de ennek a kialakításnak köszönhetően még a legkisebb tárgytávnál is kellően védett marad. A fényképezőgép kikapcsolásakor a frontlencse automatikusan visszahúzódik a legbelső pozíciójába.

A fém bajonett igen szorosan illeszkedik a fényképezőgép foglalatába, lötyögésnek még híre sem érezhető! A hátsó lencsetag lezárja a tubust, az elektronikus élességállítás miatt viszont nem tudni, hogy fókuszáláskor mozog-e. Viszont ez nem is annyira fontos információ, hiszen a bajonett köré elhelyezett gumigyűrű megfelelően leszigeteli a lencserendszert – por, vagy nedvesség itt biztosan nem jut be a tubusba. Sőt, a frontlencsére magnézium-fluorid bevonatot is gőzöltek, ami víz- és zsírtaszító hatású.

 

forrás: mlzphoto.hu / fotó: pixabay.com