Bár az optikát APS-C szenzorhoz tervezték, mi a rendelkezésünkre álló Olympus OM-D E-M5 Mark II-vel próbáltuk ki. A mikro NégyHarmad rendszer APS-C-nél kisebb szenzora miatt figyelembe kell vennünk a következőket:
- APS-C szenzorhoz képest kisebb lesz a vignettálás
- APS-C szenzorhoz képest enyhébb lehet a torzítás is
- APS-C szenzorhoz képest kevésbé lesz jelentős a képsarki kóma
- APS-C szenzorhoz képest kisebb területtel lefedhető a teljes képmező (közelfotó)
- a sűrűbb pixelek miatt az objektív rajzolata felé olyan igény van, mint egy 30 Mpixeles APS-C szenzornál
Ezek miatt tehát aki APS-C szenzoros MILC-cel dolgozik, vegye figyelembe, hogy a sarkok az itt látottaknál egy hajszállal gyengébbek lehetnek, ugyanakkor 24 Mpixeles szenzornál kevésbé lesz lágy hatású a nyitott blendés kép (ha egyáltalán itt lágy lesz).
A 16 mm-es fix közel akkora látószöget ad egy APS-C szenzoros gépen, mint egy 24 mm-es alap nagylátószög kisfilmen. Ennél kicsit árnyaltabb a helyzet mikro NégyHarmadon, a 2×-es képkivágás faktor miatt ugyanis itt inkább egy 32 mm-es kisfilmes objektív látószögét adja.
A mélységélesség tekintetében APS-C-nél f/2,1-nek, mikro NégyHarmadnál f/2,8-nak feleltethető meg a fizikai 1:1,4-es fényerő.
A 16 lencsetagból felépített objektívben három F-típusú alacsony szórású FLD („F” Low Dispersion), két szuper alacsony szórású (SLD – Super-low Dispersion) és két aszférikus tag is dolgozik, hogy a lehető legkisebb legyen a kromatikus aberráció és a képsarkok asztigmatizmusa (kómája). Az aszférikus tag persze a geometriai torzítás csökkentésében is szerepet játszik.
Az élességállítást léptetőmotor végzi, amely a lehető legjobb választás a MILC-eknél sűrűn alkalmazott kontraszt alapú élességállításhoz.
Mivel az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, illetve előre-hátra sem mozog az élességállítás során.